Rólam / About me
"Ha hallasz belül egy hangot, ami azt súgja: "nem tudsz festeni!", akkor okvetlenül állj neki festeni, és a hang elnémul." (Van Gogh)
Így voltam ezzel én is. Vártam valami csodára, vártam egy pillanatra, ami megváltoztatja a rákövetkezőket. Pedig, ha nagyon figyelünk, észrevesszük, hogy sok ilyen pillanat van, eddig is sok ilyen pillanat volt, amiből született egy alkotás. Bárhol és bármikor érkezhet egy pillanat, ami ihletet, inspiráciòt ad. Egy pillantásban, egy ölelésben, egy versben, egy dallamban, egy szóban, egy képben, egy mosolyban vagy egy érzésben.
Mindig vonzottak a művészetek, elvarázsol egy szép zene, festmény, vers, regény, tánc, egy szobor, egy film, egy szìndarab, egy múzeimi séta, egy kert, de rövid tanfolyamokon kívül nem volt része a művészet tanulmányaimnak. Annál inkább az életemnek, verset írtam, szavaltam, amatőr színészkedtem, felolvastam irodalmi esteken, hangoskönyvet készítek, megtanultam pár zongora darabot és mindig is a rajz és festés volt a legkedvesebb a szívemnek az iskolákban. Manapság rövid művészettörténeti online kurzusokon tágítom az ismereteimet, hátha merítek ihletet belőlük.
Szóval, nem tanultam sosem festeni de egy nap vettem egy vásznat, pár festéket és hosszú ideig csak álltak a sarokban, mivel soha semmit nem festettem, nem is tudok festeni. Aztán jött az a pillanat, amiből megszületett az első kép, majd a második és utána több, majd még több, ahogy jöttek velem szembe a nagy és kicsi csodás pillanatok. Azóta nem tudom abba hagyni, mert minden egyes ecsetvonás egy meditáció, ami elvisz egy csendes, nyugodt, békés világba, ahol öröm, harmónia és szenvedély vesz körül, ahol elvesztem magamat miközben rátalálok saját magamra. Az alkotás számomra terápia, önismereti utazás, és sok sok érzés, mély, magával ragadò érzés. Flow a javábòl. Ez már nem egy hobbi, ez a lelkem meghosszabbítása, ami a vásznon, üvegen és papíron tükröződik. Mikor festek, mikor rajzolok táncol a lelkem és énekel a vér az ereimben.
''If you hear a voice within you say 'you cannot paint,' then by all means paint, and that voice will be silenced. ''(Van Gogh)
Something like this happened to me as well. I was so much waiting for a miraculous moment that would change the ones to come. And I noticed on the way, that if I pay close attention, there are several moments like this, out of which a piece of art was always born. Such inspiration could come any time, anywhere, unexpectedly from a glance, a hug, a poem, a theater piece, a music, a word, a painting, a smile or a feeling.
Art always attracted me. A beautiful music, painting, poem, novel, acting, dance, sculpture, movie, a walk in a museum or in a peaceful garden always enchant me. Yet, art was never part of my studies, but rather of my life. I always tried to wrap myself around art, writing and reading out poems, acting, preparing audio books, studying playing piano, visiting theatres and museums and till secondary school art, drawing and music was always my favorite subject. Nowadays, I am taking MOOCs in arts hoping to get some more inspiration from them.
To cut it short, I never learnt how to paint, yet a day I bought a canvas and some paint and they were silently waiting in the corner for a long time. And then a moment came from which the first painting was born and then another and many more. I cannot really stop ever since then. Each touch of the brush, pencil is a meditation for me that takes me to a peaceful, harmonic horizon where I feel nothing but joy in which I lose myself and I also find myself at the same time. Creating is therapy for me, a self discovery journey and a lot of deep and dashing emotions. It is a flow by default. This is not a hobby anymore for me, this is the extension of my soul, that is mirroring on my canvas and paper.
When I create, my soul is dancing and my blood is singing in my veins.